Részlet az Árnyék naplójából

Könnyed léptekkel kocogtam, tudtam, hogy a csapat többi része lépésben halad lovával, amikor is halk beszélgetést hallottam a közelben. Lopakodva haladtam tovább, és hamarosan észrevettem, hogy az erdei ösvényen a hosszú egyenes végén 2 bandita figyeli az utat. Láthatatlanul nem okozott gondot megközelíteni őket. Gyorsan felmértem a terepet és rájöttem, hogy a fák között, még 3 bandita pihent. Várták a jelet, hogy a társaik szóljanak, hogy zsákmány közeledik feléjük. A felfedezésem jeleztem az ikertestvéremnek, aki nem szolt semmit a társainknak. Kivárt.

Tudtam, hogy nincs sok időm, mert hamarosan megérkezik a a testvérem a többi kalandozóval, és ha sokat töprengek kiderülhat a titkunk… úgyhogy gyorsan cselekedtem. Először a 3 pihenőt vágtam le. Nem okozott túl nagy kihívást, vagy túl nagy örömöt. Inkább ahhoz hasonlítanám, mint amikor zsákokon gyakoroltuk hogy hogy kell megadni a kegyelemdöfést az elesett ellenfeleinknek.
A művelet gyors volt, és viszonylag csendes, a két őr mégis felfigyelt arra, hogy valami nem stimmel.
Mind a ketten óvatosan kihúzott kardokkal jöttek hogy megnézzék, hogy mi volt ez a zaj, és hogy társaik miért nem válaszolnak a kérdéseikre.
Vártam… Vártam, amíg a 2 őr arcára kiült a döbbenet, és a rémület. Ekkor egy csendes rohammal megindultam feléjük, és néhány méterre tőlük előtűntem a semmiből. Igaz, zavarodottságukban egymást is akadályozták, így ez sem volt egy nagy csata, mégis ezt a szituációt már sokkal jobban élveztem. Elrohantam mellettük, 2 gyors erőteljes csapást mértem rájuk. A csí-nek, és a rohamnak köszönhetően kardomban meg volt a kellő erő, hogy a páncél és a csont se tartoztassa fel a pengémet. 2 test, és két fej hullott le az avarba.

Ekkor már hallottam, a lovak prüszkölését, és lábdobogását. Hallottam ahogy gyanútlanul beszélgetnek, még valaki meg is kérdezte, hogy mi bajuk van ezeknek a lovaknak? Áh kalandozók… ez a csapat mondja kalandozónak magát? Ezek sem jobbak mint a falusi parasztok. A lovak hamarabb megérzik a veszélyt, mint ezek ah… Talán a szürke csuhás srác. Ő talán érdemes az életre. Nem fecseg sokat, és látszik, hogy Ő is tudja magáról, hogy többet ér mint ezek a mihaszna naplopók…

Közben jeleztem a testvéremnek, hogy tiszta a terep, bár biztos vagyok benne, hogy már hamarabb tisztában volt vele. Mindig megérzi ezt az önelégült örömömet amit az okoz, ha pontosan a terv szerint sikerül elintéznem egy csoportot.
A csapat közben egészen közel ért, sőt tovább is haladtak azon a szakaszon ahol az előbb még a két őr gubbasztott.
Egyedül a már előbb említett szürke csuhás pattant le a lováról, és besétált az erdőbe.

Én ezt látva még gyorsan eltüntettem néhány nyomomat, hogy ne tudjanak utánam jönni.
A Csuhás szólt a többieknek, majd elmesélte a nyomokból, hogy mi történt.
A sebekből látta, hogy néhány perce történt az eset, tudta, hogy még a közelben kell hogy legyek, de még neki sem volt fogalma, hogy ki lehetett, és milyen okból intézte el ezeket az útonállókat.
Megpróbáltak utánam jönni, hogy többet megtudjanak rólam, de a nyomaimat hamar elvesztették.

Testvérem ismét érezhette az önelégült örömömet, én pedig bár nem láttam, tudtam, hogy csuhája alatt mosolyog azon ahogy a többiek a fejüket törik az eseten.

A hosszú unalmas utakon kifejezetten szórakoztattak minket ezek a kisebb események.

Amúgy a küldetésünk a 1 hét múlva Mind már oly sokszor, ismét sikerrel zártuk. A csapat a végső harcban megtudta, hogy ketten vagyunk, így a csuhás kivételével mindenkit megöltünk. Nem érdemelték meg sem az életet, sem azt, hogy a titkunkat megtudhassák. Így legalább nagyobb jutalomban részesülünk, hiszen csak 3 felé kellett osztani a jutalmat amit a megbízónktól kapunk.

A csuhás megígérte, hogy megtartja titkunkat, így békében elváltak útjaink. A Világnak több ilyen emberre lenne szüksége. Kevés KIEMELKEDETT van ebben az értelmetlen világban!

MadNed

Greg

Gerg Krán északi hegyei között született egy átlagos faluban. A Falu leginkább állattartásból tartotta fent magát, de a vadászat és a halászat is fontos élelemforrást biztosított. A Falu egy hegyi folyó mellett egy fennsíkon terült el, kb fél napi járóföldre az északi tengertől.
Greg szülei igen fontos embernek számítottak a faluban. Édesanya a füvek nagy ismerője volt, és igen sokat tudott a betegségekről, míg édesapja a falu vezetője volt. Greg rengeteget tanult szüleitől, egészen addig amíg be nem következett a legrosszabb ami történhetett…
Greg 10 éves volt amikor kereskedők érkeztek a tengerparti faluból. Tengeri halakat, búzát, és egyéb növényeket hoztak, valamint egy rossz hírt, hogy egy csúnya betegség ütött fel a fejét a közeli falvakban. Néhány emberen csúnya fekete kelések jelentek meg. A kereskedők elmondása szerint a falujukban mindenki jól van, csak szégyellnek kimenni az emberek közé.
Greg édesanyja miután meghallotta a történetet, egyből szólt a férjének, hogy zavarja el az embereket azonnal…
Greg édesapja látta felesége arcán azt a hatalmas aggodalmat, amit még soha élete folyamán, így egyből elzavarta a kereskedőket…
Néhány napig úgy tűnt, hogy Greg édesanyja soha nem lesz hajlandó elmondani, hogy mi volt ez a különös reakció, és hogy azóta miért imádkozik minden nap az Istenekhez. Azonban a negyedik nap az egyik falu lakója egy furcsa fekete folttal a kezén állított be Gregék házába.
Greg édesanyja ekkor már tudta… Már minden hiába…

Greg édesanyja elmondta, hogy ez egy rendkívül fertőző, és halálos betegségnek a kezdeti tünetei. Aki elkapja az tuti hogy nem éli túl. Azt javasolta, hogy minél távolabb legyenek egymástól az emberek, és kb 2 hétig csak messziről kommunikáljanak. 2 hét után ki fog derülni, hogy kik nem kapták el a betegséget. Akik a betegséget elkapták, azok menjenek fel a közeli vadászházba. Vigyenek fel magukkal kb 2 hétre elegendő élelmet. Többre úgysem lesz szükség, és várják a halált. Azt mondják nem fájdalmas csak az utolsó egy óra.

A túlélők amikor már nem hallanak több jajveszékelést, várjanak még két hetet, majd menjenek a helyszínre, és gyújtsanak fel mindent.

Greg-en, és a szülein már másnap megjelentek a foltok, így ők is felvonultak a vadászházhoz, a fél faluval egyetemben. (kb 50 ember) Greg végignézte ahogy sorban meghalnak a játszótársai (először a gyerekek) aztán néhány ismerőse, Még a helyi vadász is akit Greg nagyon szeretett. Majd meghaltak a szülei is. Én az elkövetkező másfél hét alatt Greg végignézte ahogy szép lassan hatalmas kínok között mindenkit elveszít akit ismert. Amikor már csak egyedül volt a házban már nem kívánt mást, csak hogy végre neki is jöjjön a halál.
De nem jött. Teltek a napok. Greg 10 évesen nem tudta hogy kell tüzet rakni, hogy kell főzni, így fázott és éhes volt.
A betegség bár rajta lassabban már rajta is kezdte elérni a végső stádiumot. Éhsége csillapítására először nyers búzát, nyers húsokat evett, végül elkapott egy tyúkot, és nyersen megette.
Ahogy megízlelte a vérét, valami furcsa érzés kerítette. Érezte, hogy jobban van, mintha némi életerő áramlott volna vissza a testébe. Innentől kezdve minden nap állatokkal oltotta a szomját és az éhségét, és kb 2 hét alatt meggyógyult.

Mikor a falusiak jöttek felgyújtani a házakat, volt nagy csodálkozás, és nagy riadalom. Nem tudták mitévők legyenek. Mi van a Greg megfertőzi őket. Hogy élhette egyáltalán túl egy 10 éves gyerek a betegséget, és az egyedűllétet?
Miféle gonosz praktikák állnak a dolog mögött.

Igaz Greg néhány hét elkülönítés után végül visszaengedték a faluba, de igazából sosem fogadták vissza teljesen. Mindenki kerülte, a kaját is csak messziről dobták neki. Senki nem engedte a maga közelébe, így Gregnek néhány méter távolságból kellett minden praktikát ellesnie.
Megtanult tüzet gyújtani, főzni, és miután megtanulta, hogy ha kb 10 napig nem iszik vért akkor szörnyen rosszul érzi magát, elkezdett a falu állataira vadászni. Éjjel csenden lopakodva mindig máshonnan ragadott el egy egy tyúkot, csakhogy egy idő után kezdett gyanús lenni a lakosoknak, hogy hova tűnnek az állatok, így más élelemforrás után kellett néznie. Elleste a vadászoktól, hogy hogy készítenek íjat maguknak, majd ő is elkészítette magának a kezdetleges íját amivel vadászni indult. Természetesen a fő élelemforrását nem tudta ezzel biztosítani az ekkor már 12 éves Greg, de egy két hetente egy egy kisebb állatot sikerült elejtenie, amivel a vérszomját sikerült csillapítania.

Greg szépen cseperedett, erősödött, ügyesedett, rengeteg dolgot megtanult 13 éves korára, amikor is valaki rajtakapta, hogy éppen issza a szomszéd egyik tyúkjának a vérét.
A néhányan felkerekedtek tűzzel vassal, hogy elkapják a sátán gyermekét, de Greg leíjazta őket.
Ezek után a falu összes felnőtje, most már óvatosabban, de Greg után iramodtak.
Greg 3 napig bírta a menekülést. Minden megtett, hogy lerázza üldözőit, de 10-15 felnőtt ellen nem volt esélye. Bármit is tett a nyomai mindig elárulták. Igaz 3 napig nem tudták utolérni, mert alvás nélkül menekült, de 3 nap után teljesen kimerült. A következő estét már nem bírta ki, bebújt a sziklák között egy pici barlangba, és egyből elaludt.

Nem tudni mennyit aludt, de egyszer csak arra ébredt, hogy alig kap levegőt, és nagyon meleg van. A Barlangba száraz gallyakat és fákjákat dobáltak be az üldözői. Innen már nem volt hova menekülni.

Greg ekkor már újra csak a halált várta, és furcsa mód ismét elfogta az a kellemes nem törődöm érzés. Talán így jobb lesz…
Távolról hallotta hogy a falusiak mérges kiáltozását egyszer csak kétségbeesett kiáltozás váltja fel, majd szép lassan minden elhalkult. Csak a tűz ropogott… De akkor miért nem hallom az emberek kiáltozását?
Ez volt az utolsó gondolat, mielőtt eszméletét veszítette Greg.

Greg egy fa tövében ébredt kora délután lehetett. Ahogy kinyitotta a szemét először egy hosszú fekete hajú, fekete köpenyes alakot látott, aki éppen a kardját tisztogatta egy ronggyal, ami már szinte mindenhol piroslott a vértől.

A közelben mindenhol hullák feküdtek. Volt akinek a feje, volt akinek a karja hiányzott
Greg tele volt égési sérülésekkel, a fél arca leégett, a bal kezét nem is érezte… Tudta, hogy titkolnia kéne, de ösztönei ellen nem tudott tenni. Odavonszolta magát az egyik hullához, és elkezdte inni a csörgedező vérét.
Hamarosan sebei be gyógyultak, életereje visszatért testébe. A furcsa idegen nyugodtan, érdeklődően nézte végig az eseményeket. Majd a végén csak annyit kérdezett. Velem tartasz e… Megtanítalak mindenre amire szükséged van.

Greg csupán bólintott, és szótlanul elindultak egy hosszú útra.

Greg így került Krán egyik fejvadász alakulatához, ahol mindent megtanult. Eddigi tudását felhasználva, tökéletesítve egy különleges kiképzést kapott. Greg bár hálát vagy szeretetet nem érzett, tudta, hogy egy életre lekötelezett lett mentora felé…

MadNed