Imádom a viharokat. Az igazi, nagy viharokat, amikor folyamatosan dörög az ég, villámok csapkodnak és úgy ömlik az esõ, mintha sose akarná abbahagyni. Az ilyen éjszakák kétszer olyan sötétek, mint a többi. Ilyen a mai is. Ma is elindultam volna szokásos esti sétámra, de valami azt súgta maradjak inkább otthon. Még sose csaltak meg a megérzéseim, ezért engedtem a belsõ hangnak. Bevonultam a nagyterembe és leültem az orgonám elé. Nem kevés pénzembe került, hogy egy igazi hatalmas templomi orgonát építtettem ide, de megérte. Gyönyörû hangja van. Jó néhány éve gyakorolok, és azt hiszem, már elég jól megy. Az elsõ akkordok kedvenc fúgámból megszüntették számomra a külvilágot. Csak a zene létezik ilyenkor. A legtöbb ember számára ez egy nehéz, zaklatott, már -már kisérteties a dallam, de szerintem a legszebb muzsika a földön.
Másfél óra önfeledt játék után az éhség zökkentett vissza a valóságba. Kifelé menet lekapcsolom az elektromos kompresszort, mely a levegõt szolgáltatja a hangszerhez, és kinyitom az ajtót. Egybõl megcsapja az orromat egy kellemes illat, melyet agresszív parfüm mögé próbáltak rejteni. Megjött a vacsora. Két ember hangját hallom az elõszobából.
- …ebbe a viharba! Biztosan a villám döntötte az útra azt a fát.- egy fiatal férfi hangja.
- Jaj, Tony, ne morogj már annyit, inkább örülj, hogy megtaláltuk ezt az elhagyott, öreg házat.Legalább tetõ van a fejünk felett. – egy fiatal nõ vidám hangja. Jó, hogy most is hallgattam arra a huncut megérzésre.
- Aha. Örülhetünk, ha nem omlik a fejünkre ez a tetõ.Gyere, keressünk egy alkalmas szobát, ha már itt kell töltenünk az éjszakát.
Na jó, nem igazán van idõm felújítani a házat. Pedig tényleg ráférne. Ideje megnéznem magamnak a vendégeimet.
Szép nagy elõszobám van. A fal mellett széles lépcsõ jön fel az emeletre, fent erkély fut körbe. Ide az erkélyre állok ki és lenézek. Egy fiatal párt látok, nem lehetnek idõsebbek 25-nél. A srác magas, sportos alkatú, jóképû fiú. Az a fajta, amely minden nõ szívét megdobogtatja. Elegáns rövidujjú inget visel fekete farmerral. Ha asrác csinos, akkor a párja valóságos tünemény. Hosszú, fekete haja lágyan omlik a vállára, sötét szeme vidáman veri vissza a villámok fényét. Napbarnított bõréhez remekül illik világoskék, ujjatlan ruhája, melyet fekete bõröv fog össze karcsú derekán. A ruha rövid szoknyában végzõdik, így látni engedi a formás, hosszú lábakat. Csak akkor tudom elszakítani róla a tekintetemet, mikor belépnek a konyhámba. De gyorsan ki is jönnek.
- A konyha talán nem a legalkalmasabb helyiség az éjszaka eltöltésére. – jegyzi meg a lány.
- Szerintem se. A hálószoba biztos az emeleten van.- indulnak a lépcsõ felé.Benyitnak az elsõ ajtón, mely véletlenül pont az egyik vendégszobám.. Az árnyékban osonva indulok utánuk. Mikor felkapcsolják a villanyt, megtorpanok. Nem akarom, hogy észrevegyenek ezért visszahúzodok az erkélyre.Rövidesen kijönnek és benyitnak a következõ ajtón, mely a másik vendégszobát rejti.Végig járják mind az ötöt mire megtatlálják amit keresnek: a fürdõszobát.
- Ahhoz képest, hogy milyen elhagyott, lepusztult ez a ház gyönyörû, tiszta a fürdõszoba.
- Örülj neki.Én fürdök elõször.- válaszol a lány.
- Oké. Hozom a csomagokat.- mondja Tony, és kisiet.Kinézve a ház elé, látom, hogy Tony egy drága BMW-hez megy, és két nagy bõrönddel tér vissza a házba.Aztán mindketten bemennek az éjszakára kiszemelt szobába. Hamarosan kijön a lány, és komplett tisztálkodó felszerelést hoz magával. Jól felszerelt, lelkes kirándulók.
Szerencsére nem pancsol sokáig, mert már kezdek nagyon éhes lenni.Mikor kijön a fürdõbõl csak a törülközõt csavarta maga köré. Gyönyörû teremtés. Kecses mozgása, és állandóan ajkán bujkáló mosolya roppant vonzóvá teszi. Erõvel kell visszafognom magam, hogy a helyemen maradjak. Hamarosan a fiú lép ki az ajtón. Csak egy alsónadrág van rajta.Kezében viszi a saját tisztálkodó csomagját. Mikor magára zárja a fürdõszoba ajtaját, tudom, hogy végre eljött az én idõm.
Lesietek az elõszobába. Kinyitom a villanyóra szekrényt, és lekapcsolom a biztosítékokat. Úgyis a viharra fogják majd, hogy elment az áram. Visszasietek az emeletre, és a saját kulcsommal kinyitom a fürdõ ajtaját. Én remekül látok a sötétben, de a srác nem. Így nem veszi észre, hogy bejöttem. Magamban kuncogok rajta, mikor látom, hogy szerencsétlenkedik. Csak akkor vesz észre, amikor már késõ, amikor megragadom a nyakát. Rémületében felkiáltana, de nem hagyom levegõhöz jutni. Elõször a csuklömat fogva próbálja letépni a kezem a torkáról, majd erõtlenül az arcomba akar csapni. Megunom a kapálózását, és összeroppantom a gégéjét. Azonnal elernyed. Most még csak elájult, de rövidesen megfullad.
Irány a vendégszoba. Végre! Benyitva látom, hogy a lány nyitott szemmel fekszik az ágyon, és a plafont nézi. A vékony takarón átsejlenek meztelen testének vonalai, és nekem megmozdul az ágyékom. Egy hosszabb villámlássorozat pár másodpercre nappali világosságot teremt. Ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Felül, éles sikolya lassan rémült lihegéssé csillapodik.
- Tony! Ne csináld ezt többet! Borzalmasan mgijedtem.
Elmosolyodok, és az ágyat megkerülve felé indulok.A következõ villámnál jön rá, hogy nem Tony vagyok. Riadtan a falhoz hátrál.
- Ki…Ki maga? Mit akar? És hol van Tony?
Odalépek az éjjeliszekrényhez és a fiókból kiveszek két gyertyát. Meggyújtom õket, és a fényükben rámosolygok. Nem viszonozza a mosolyt, és megpróbál arrébb húzódni, mikor mellé ülök az ágyra.
- Mit akar? Ne nyúljon hozzám! – Megpróbálja eltaszítani a kezemet, amikor megsimogatom az arcát. Magam felé fordítom a fejét, és mélyen a szemébe nézek.
Néha nagyon jó hasznát veszem a barátságos, meggyõzõ tekintetemnek. Ha csak a szemébe nézek valakinek, azt hitetek el vele, amit csak akarok. Már nem tiltakozik, amikor lassan odahajolok és lágyan megcsókolom.Az elsõ pillanatban még csak tûri, de a másodikban már hevesen visszacsókol. Elereszti a magára szorított takarót, és mindkét karjával átölel. Megfogom a takarót és ledobom az ágyról, a lányt pedig vissza fektetem, miközben õ vadul gombolja ki a ruhámat. Végig simítok feszes, kemény mellén, lapos hasán. Csodásan selymes bõre van. Átfog erõs combjaival és felnyög mikor beléhatolok. Minden mozdulatomra halk, kéjes sikkanrtás a válasza, és együtt szárnyalunk a kielégülés felé.
A csúcson harapok a nyakába. Vére édes mint a méz. Sorozatos orgazmusok rázzák a testét, miközben elszivárog az élete. Mire jóllakom, végleg elcsendesedik. Szende mosollyal fekszik alattam, mintha csak aludna. Egy utolsó csókot adok lassan hûlõ ajkaira és felöltözöm. Kezdõdik az éjszaka kellemetlenebbik fele. El kell tüntetnem a holttesteket. És azt a csúnyaságot is fel kell takarítanom, amelyet az elernyedõ záróizmok eresztenek ki a halál pillanatában.
Mire végzek, már világosodik az ég alja. A vihar is elállt. Visszavonulok saját, jól elsötétített szobámba, és azzal a gondolattal térek nyugovóra, hogy a következõ éjszakán el ne felejtsem eltüntetni a BMW-t. Jó dolog, ha házhoz jön a vacsora, de sajnos sokat kell utána takarítani.
Posthy
