A Kölyök kardja

Zordiaknak jobb dolga nem lévén ismét csak a gondolataiba merült.
– Mindig is az öröklétre vágytam… 70 év munkája. Háhá há 70 év… 70 évig kutattam, küzdöttem, és hajszoltam, hogy legyen kellő tudásom, és hatalmam, hogy soha többet ne kelljen az idő múlása miatt aggódnom… És amikor már megszereztem minden tudást, és hatalmat, most itt vagyok egy kardba bebörtönözve… Háhá há áááá – Ha Zordiak nevetését bárki is hallhatta volna, egyből tudta volna, hogy nem őszinte kacagást hall. De senki nem halhatta, hisz nagyon ritkán láthattak az emberek nevető kardot. Zordiak tovább elmélkedett a sors e kegyetlen fintorán.
– 70 év. Tudás.. Hatalom… Talán túlbecsültem a hatalmam. Pedig falvakat, városokat volt hatalmam elpusztítani egyetlen varázslatommal. Ha akartam láva, vagy szökőár, vagy földrengés pusztította el a városokat, ha akartam betegségeket szítottam pusztán a gondolataimmal… És kellő hatalmam volt, hogy újjászülessek egy gyermeki testet szerezve magamnak… Azt hittem, legyőzhetetlen vagyok. És egy barbár győzött le. Minő szégyen.
Nem számítottam támadásra, pedig már napokkal azelőtt rájöhettem volna, hogy az életemre kíván törni. Ott voltak azok a jelek. Azok a jelek, melyeket 140 év elteltével is tisztán kivehetőek, de akkor túl nagyra voltam a hatalmammal, hogy észrevegyem a jeleket…
– Aztán amikor váratlanul, álmomból arra ébredtem, hogy repül felém egy kard, akkor egyből rájöttem, hogy az az átkozott barbár napok óta készül valamire. Egy barbár… Valaki megbízta. Az a varázskard az nem véletlenül volt a barbár kezében. Amint áthatolt a szívemen egyből tudtam, hogy egy lélekcsapda volt a kardban. Tudtam, hogy ez a sötétség nem a halál jele. A karban voltam rabul ejtve. A kard készítője szinte minden hatalmamtól megfosztott, de egyvalamire nem számított. Az emberek mágia és varázslatok nélkül is befolyásolhatóak. Szerencsére a sötétségből pszi képességeimnek köszönhetően hamar kitaláltam, így legalább láthattam, hogy mi folyik a környezetemben. Igaz hallani, érezni továbbra sem tudtam, de az évek folyamán megtanultam szájról olvasni és egyéb ügyes praktikákat, így egyre többet tudtam érezni a világból… Volt időm, és sajnos, még lesz is… 140 év.. ennyi telt el, hogy ebben a rohadt karba vagyok bezárva…
– Tehát hamar rájöttem, hogy láthatok, majd megtanultam, hogy hogy komunikálhatok. Először csak a gyengébb elméjű emberekkel tudtam pszionikusan beszélgetni, de később ez a képességem is sokat fejlődött. És hamar rájöttem, hogy az emberek milyen könnyen befolyásolhatóak. Háháhá a sors iróniája… A hatalomvágyam vitt a sírba, és most mások hatalomvágyát használom fel céljaim eléréséhez. Sosem felejtem el, hogy milyen egyszerű volt az az átkozott barbárt eltennem láb alól. Háhá há. Először is kerestem egy könnyen befolyásolható fiatal harcost. A Barbár állandóan szívatta szegényt, egész úton, így tudtam, hogy utálja a barbárt. Pszionikus képességemmel elkezdtem hát beszélgetni vele. Ígértem neki pénzt, hatalmat gazdagságot… Megígértem, hogy megtanítom a mágiámra, amit eleinte nem hitt el, de amikor sikerült az első villámot kilőnie a kezéből, akkor már nyert ügyem volt. Tudtam, hogy varázslattal nem győzheti le a barbárt, ahhoz sokat kell még tanulnia, így különböző növényeket gyűjtettem vele, majd lépésenként utasítottam, hogy miből mennyit, és hogyan keverjen össze. Jóóóó erősre sikerülhetett a méreg, hisz még a barbár sem bírta 5 percnél tovább. Elég volt egy falat a mérgezett kajából, és már vége is volt. Mekkora szerencsém volt, hogy pont találtunk egyet abból a ritka növényből…
Így végre a kard egy olyan ember kezében volt aki irányítható. Bár azt nem tudtam meg hogy a Barbár hova igyekezett, vélhetőleg a megbízójának készült visszavinni a kardot, mindenesetre tudtam, hogy el kell rejtőznöm, és kell keresnem valakit, aki talán értelmesebb mint ez a bolond harcos. Kell valaki, aki képes megtanulni mindazt amit 70 év alatt megtanultam. Aki talán megszerezheti azt a hatalmat ami egykor nekem is a hatalmamban volt. Ha ez sikerül, akkor megtanítom neki, hogy hogy lehet örök életű, és hogy ezzel a varázslattal, hogy hozhat engem is vissza az élők sorába. Már várom azt a napot amikor egy csecsemő életét elrabolva újjászületek egy gyermeki testben.
– De ehhez kell valakit találnom, aki élete vége előtt képes ekkora hatalomra szert tenni…
– Szóval a harcos könnyen befolyásolható volt. Könnyen elhitettem vele, hogy a varázslat amit most tanítottam neki az mindenkit meg fog ölni. Így könnyű volt rávenni, hogy támadja meg a helyi rabló banda házát. Berontott a házba, majd elmormolta a varázslatot. Hogy meglepődött, hogy nem történt semmi… Újra és újra elmondta a varázslatot… még akkor is ezt mormolta amikor a mellkasát átdöfő kard miatt vér bugyogott ki a szájából. Szánalmas szerencsétlen.
– Abban bíztam, hogy találok a rablók között egy fiatal tehetséget, akit taníthatok. Ehelyett mielőtt kapcsolatot teremthettem volna bármelyikükkel, eladtak egy erekje gyűjtőnek.
Évekig a falon lógtam, és néhány idióta kereskedőn, és szolgákon kívül senkit nem találtam akivel érdemes lett volna beszélnem. Kijutni nem volt könnyű, mert a kastély jól volt őrizve. Egyszer valakivel megpróbáltam kivitetni magam, de észrevették. A szerencsétlen majdnem elárulta a titkomat. Még jó, hogy egy meggondolatlan katona eleresztette azt a nyílvesszőt. Pedig már majdnem elmondta a titkomat…
– Így hát vártam. Tudtam, hogy van időm, csak jöjjön valaki, aki ki tud juttatni anélkül, hogy lelepleződnék.
– Egy nap érdekes emberek jöttek, érdekes titkokat kutattak. Volt ott ez az ifjú. Fiatal volt, de látszott rajta hogy rendkívül tapasztalt. Éreztem rajta, hogy ő kijuttathat innen, és talán még tanítani is érdemes. A kapcsolatot nem tudtam egyből felvenni vele, de egy apró pszi lökés elég volt, hogy feltekintsen a falra, és meglássa a kardot. Levette a falról, és látszott rajta, hogy azon gondolkozik, hogy mit érzett, mért kapta reflexből oda a szemét ahol a kard van. Végül úgy döntött, hogy elrakja a kardot.
– A következő napokban rengeteg érdekes dolgot láttam. Remélem, hogy a Kölyöknek, mert ily hívják a társai, legalább akkora tehetsége lesz a mágiához, mint egyéb dolgokhoz. Fiatal kora ellenére rendkívül jól ért a fegyverforgatáshoz, a gyilkoláshoz, a lopakodáshoz, és egyéb sötét praktikákhoz. Gondolkozása hűvös, és számító. Kora ellenére bölcs, és megfontolt… És a hatalomvágya…. Óóó igen… Ő lesz az emberem. Csak legyen elég tehetsége a mágiához…

MadNed

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>