Lépj közelebb barátom, bemutatom Néked az otthonom.

A levegő friss, hűvös és üde. Enyhén csípi az arcodat. Nem kellemetlen ez,
inkább jóleső, bizsergető érzés. Félhomály van, a kelő nap sugarai tétován bújnak elő, és csak sejtetik a domb mögött meghúzódó, hatalmas erőt képviselő uruk közelgő eljövetelét.
Madárcsicsergés hallatszik a környékről. Ahol állsz egy terasz, melyről belátni a környező
hegyvonulatokat, dombokat, völgyeket. Csodálatos természeti kultúra kezd kirajzolódni, ahogy az ébredező napsugarak áttörnek a szemközti hegygerincen, megvilágítva egy mesébe illő tájat, hol a fű és az erdő zöldellése a legszebb Erioni kelmékkel veszi fel a versenyt.
Aminek eddig csak moraját hallottad, most kezd szemed elé tárulni, ugyanis a völgyben egy
300 láb széles folyó hömpölyög halkan, de magabiztosan. A folyón átívelő két robosztus híd egy-egy földutat köt össze, ahol szekereket, kisebb karavánokat látsz sebtében haladni.
Meglepetésedre, mikor a napsugarak elérik arcodat, az éjszaka nedves, bizsergetően csípő
hidege úgy lesz semmivé, mintha nem is lopta volna be magát a völgyek berkeibe,
s nem uralta volna egész éjszakán át a környező terepet. A hőmérséklet rohamosan emelkedik, ahogy a nap egyre magasabbra hág a kristálytiszta égbolton. Kísérőd – egy középkorú világos hajú hölgy – távozik a teraszról, ahol állsz, nem bírván betelni a látvánnyal. A házigazda kinyújtott kézzel áll irányodban, s várja, hogy bizonytalannak látszó lépéseidet megtedd irányába. Lépj közelebb barátom, bemutatom Néked az otthonom. Mikor odaérsz mellé, megfogja a kezed. Jóleső, megnyugtató érzés kerít birtokába. Jó helyen vagy, szeretet, megértés és barátság vesz körül. A házigazdád megkérdezi jól aludtál-e, hiszen a tegnapi nap elég hosszú volt. Reggel még hazádban voltál, s most itt vagy, hol Ynevi halandó csak kevés járt. Nos igen, tegnap reggel még nem gondoltad, hogy az elkövetkező nap ilyen megpróbáltatásokat hoz majd magával. . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Átlagos reggelnek indult, mint az elmúlt napok bármelyike. Lábadat lógatva heverésztél kényelmes ágyadon várva, hogy a reggeli finom illata kicsalogasson a szobádból. Nem is kellett sokat várnod rá. Az ismerős illat felkúszott a faragásokkal díszített intarziás falépcsőn az emeletre, végig a folyosón, majd az ajtódnál megtorpanva bekopogott. Bekopogott? Az illatok nem kopognak. Az illatok veszik a bátorságot és átbújva a kulcslyukon, vagy az ajtó alatt, de beszűrődnek a szobába és kéretlen kelletlen az orrodba juttatják a magukkal hozott árulkodó aromájukat. Hmm. . illatok. . illatok, . . sokszor furcsállják meg az embereket.
A mai reggelinek például határozottan ázott ló szaga van. . . amely egyre erősebb, és nyomasztóbb. De jött vele még egy illat. Egy kellemesebb, édesebb, vágyakat keltő illat, mely szintén be szeretne lépni a szobádba, hiszen szintén kopogott. . Kopogott?
Ez a képzavar nem hagy nyugodni. Miért kopog egy illat?
Óóóó . .lehet, hogy nem is az illat kopog ? . . riadtan ülsz fel az ágyadon, hiszen álmodból ébresztenek. Az illatok azonban ébredés után is Veled vannak szobád megnyugtató csendjében, melyet ismét kopogás tör meg. Nem álmodtad hát. Kapod a ruhád, veszed a csizmád, nyitod az ajtót, hogy leteremtsd a ház népét, ki volt olyan pimasz, hogy legszebb álmodból ébresztett.
Az ajtó előtt azonban nincs senki. Végigmész a folyosón, le az intarziás falépcsőn, de nem találkozol senkivel. Kisétálsz a házad udvarára, hogy körülnézz. Senki. A kert végéhez érve találsz egy kisebb dombot, aminek az aljában egy piceajtó van. Nem is emlékszel erre a pincére.
Ekkor azonban megint hallod a kopogást, most mintha közelebbről jönne, erősebb a zaj.
És megint. Most már biztos vagy abban, hogy a pinceajtó mögül jön. Odalépsz, hogy felnyisd a
pince ajtaját, de az biz’ olyan nehéz, hogy megmozdítani sem bírod. Ekkor ismét kopognak.
Az ázott ló szaga egyre erősebben tölti ki körülötted a teret, de ott van az az édes illat is.
Az édes illat, mely magával ragad. . .
De ez az illat a házból jön, a szobádban érzeted, hogy lehet itt kint veled?

Itt kint? Most, hogy körülnézel, egy üres pusztán állsz, kezedben a pinceajtó kilincse,
és tisztán érzed a szobádban az este meggyújtott mézgyertya illatát. Akkor nem a szobában
kellene legyél? Ismét kopognak, de ez már erőteljes kopogás. Ziláltan ülsz fel az ágyadon. Pont úgy, ahogy az előbb. De most a lószag és az édes illat mellett a mézgyertya illata is csiklandozza az orrodat. Felébredtél. Ezúttal. Odalépsz az ajtódhoz, s kinyitod. Az ajtó előtt álmod résztvevői állnak, kik maguk hírnökeiként küldték előre saját illatukat, hogy azok felkészítsenek az ő érkezésükre. . . hasztalan. A látvánnyal nehéz betelni. Az ajtóban két alak. Egy 30-as éveiben járó földöntúli szépséggel megáldott aszisz nő, és kísérőjeként egy 50-es éveihez közel járó őszülő hajú 2 méter magas férfi. A ruhája sáros, látszik, hogy nem lóval jött, de akkor honnan az ázott ló szag. A nadrágján látható hosszanti sárcsíkokról, s a hölgy makulátlan ruházatából arra következtetsz, hogy hintóval érkeztek. Persze az is segít, hogy a lovászfiúd épp most hajtott be a kocsiszínbe egy hintóval, hiszen hallottad, ahogy a kővető megdobta a hintót. Hiába, gyakorolnia kell még.
Az eső két napja nem esett, még a környéken sem, így valószínű messzebbről jöttek,
mint kétnapi lovaglóföld. A férfi ruhájáról a finoman csiszolt tölgy padlódra csöpög a víz,
amit a 45-ös lábával ken szét a padlón. A hölgy némán, és mozdulatlanul áll.
A férfi – szintén szó nélkül – átnyújt Neked egy pergamentekercset.
Már éppen kezdenél kikelni a sodrodból, mikor meglátod rajta a Pyarroni birodalmi pecsétet.
Ilyet nem mindennap lát az ember. Főleg nem veheti kézbe, hogy ujjaival érintse a tradicionális viaszból készült domborművet, melyet a birodalom szegletei alkotnak.
Átveszed, elolvasod. A sorok végére elkerekedő arccal invitálod meg őket szerény hajlékodba. Lopva lesed a gyönyörű hölgy minden elkapott tekintetét, és kéred őket
foglaljanak helyet odalent, míg magadra kapsz valami alkalomhoz illő ruházatot.
Felöltözöl, lesietsz. A férfi dörgő hangon közli a hölgy és a saját nevét :
„A hölgy Lady Melissa, a nemes abasziszi Whonhander klánból, jómagam pedig a kísérője Arthur von Azona vagyok, a keleti aszisz légiók parancsnoka.
A levél mit átadtak egyértelmű. A Birodalomnak szüksége van Rád.
Hogy miért pont Rád, azt nem tudatták, de késedelemre most nincs idő. Sebtében megbeszélitek a részleteket, majd a két alak, ahogy jött, távozik.
A delelő nap már a közeli nagyvárosban talál, ahol a térkapu felé igyekszel.
Térkapu. Megint az az émelyítő érzés. . .ez most nem hiányzik . . így, reggeli előtt.
Ez gondolkodóba ejt. Vajon jól döntöttél, hogy eljöttél?

De most nincs idő a merengésre, hiszen házigazdád hozzád beszél otthona teraszán.
Sértés lenne nem rá figyelni, s legjobb tudásod szerint válaszolni, hiszen a Tündék
barátságos, kedves lények, s ahogy adják, úgy el is várják a figyelmet.
A terasz, ahol álltok fából készült, és lehet vagy 150 méter magasan!
Egy óriási fa közepén állsz. A fa olyan méretekkel rendelkezik, mint Erigow északi kapujának bástyája, mely 4000 ember befogadására alkalmas. A fa vagy 200 ember magas, és a törzsén látható apró hasadékon 10 négyökrös szekér haladhatna át egymás mellett úgy, hogy a kocsisoknak igencsak fel kellene emelniük a hangjukat, ha társalogni akarnának egymással.
A fa lomkoronája kiteszi egy nagyobb falu alapterületét, oly árnyékot adva ezzel a környéken
lévő épületeknek, mely több száz méter múlva ér csak véget.
Épületek. Leginkább kisebb nagyobb kunyhókra emlékeztet. Van köztük kőből, vagy fából
épült emeletes ház jellegű felépítmény is, de a java az egyszerű kis kunyhó. Lehet is vagy 1000 belőle. Amin viszont megakad a szemed, az a Tőled balra lévő domboldalon található hatalmas erődítmény. Lehet az is vagy 60 méter magas. Hatalmas bástyák övezete erőd ez,
hol pusztán a kaputól ijed meg az ostromló sereg, még a várfalra, a bástyákra pillantani sem mer. Igen, a kapu. Középen elválasztott kétszárnyú kapu, aminek mozgatásához megítélésed szerint legalább 15-20 jól megtermett bivaly szükségeltetik, hiszen lehet vagy 20 méter magas 10 méter széles és minimum 1.5 m vastag.
Házigazdád tovább mesél, ahogy a hatalmas fa faragott lépcsőjén ereszkedtek alá. A hosszú mondatok végén mindig lefelé viszi a hangsúlyt. Lassan, tagoltan beszél és nagyokat sóhajt közben. Érezhető rajta a letörtség, a csalódottság. Arról mesél Neked milyen szép volt egykoron ez a környék, mennyi élet munkája van abban, hogy amit látsz kialakulhatott. Mennyi munka van a környező életek ápolásában, megóvásában, s most lehet, hogy az egész semmissé lesz. . . felesleges volt.

Felesleges volt. Jó, hogy nem reggeliztél, így nem kell viszontlátnod. Csak reméled, hogy az utaddal nem az ördögnek tartoztál, mert ez a térkapu nagyon felkavarta a gyomrod.
Kitámolyogsz a főtérről, és egy közeli vendéglő árnyékos teraszán keresel menedéket a tűző nap elől. Egy bronz-barna bőrű fehér ruhás alak lép melléd, kötényben, tálcával a kezében.
Egyetlen szavát sem érted, mikor kissé rekedtes aszisz hangján kérdő hangsúlyú mondatokban beszél hozzád. Végignéz rajtad, ahogy értetlenkedve bámulod őt, majd közös nyelven folytatjátok a diskurzust. Nem tapasztalod abaszisz híres vendégszeretetét, de végre megreggelizel. Bőséges, kiadós reggelivel leped meg magad, majd folytatod az utad a palotába, ahová szól a meghívód. Meglehetősen messze van, főleg ebben az embertelen melegben. .
Egy dolog nem hagy azonban nyugodni. Az a két alak innen jött hozzád, ahol tombol a hőség,
mégis a férfi merő víz volt. Még mindig érzed kissé az ázott ló szagát.
Felkaptatsz a dombra, ahol a gigantikus méretű palota terül el. Szép, szép, de mindenhol ez a töménytelen mennyiségű homok, amit kénye kedve szerint hord a szél, . . . .kénye, kedve szerint . . csak az a furcsa, hogy a szél mindig szemből fúj. . .
A palota impozáns, a kert gyönyörű. A falakon belül nincs homok, hanem fűszőnyeg van mindenfelé, amerre kísér a 8 állig felfegyverzett palotaőr, akik a bejáratnál vártak.
Egy komornyik féle fogad, de nem vagy benne biztos, hogy az, mert olyan pompába van felöltözve, mint feléd a főnemesek, vagy a hercegek. Meghajol és kéri, hogy kövesd a palota urához, ki vendéglátód lesz eme gyönyörű aszisz épületben.

Ahogy leértek a hosszú faragott falépcsőn gyönyörű táj fogad. A friss levegőt harapni lehet,
annyira színes és csodálatosan zöldellő minden, hogy egy pillanatra magával is ragad a táj,
de nem akarod megsérteni házigazdád, aki még mindig szomorúsággal telt mondatokkal beszél a dombon túli vidékről, mi egykoron ugyanolyan csodás zöldellő terület volt, mint itt a gigászi fa árnyékában meghúzódó völgy szívében fekvő káprázatos vidék. Mindeközben házigazdád mesél, mesél az itt egykor honos világról. A Tündék világáról.
Kocsira szálltok, melyet lóhoz hasonlító állatok vontatnak. A hintó szélsebesen száguld fel a dombra, s ahogy haladtok felfelé, úgy rajzolódik ki szemed előtt a domb túloldalán elterülő világ. Látod, hogy valaha hasonlóan művelt zöldellő vidék volt az is, de most inkább egy csatatérre emlékeztet.

Vendéglátód elkezd mesélni a sok nehézségről, mellyel kialakították eme helyet, ahogy meghonosították a füvet ezen a homokkal telt vidéken, ahogy a palota falait építették, hogy megvédje az ide bezárt értékeket. Magas, nagydarab aszisz férfi, legalább 170-180 kiló lehet, lassan, zilálva szedi a levegőt, ahogy felértek a lépcsőn, majd hellyel kínál egy nagyobb falu árával vetekedő bársonyszékre mutatván a palota északi szárnyában. Frissítővel invitál beljebb, majd belefog a mondandójába, hogy megtudd, miért is kellett megtenned e hosszú utat a térkapuval.

Mindenekelőtt arról mesél, hogy mikor az ő apja uralkodott itt, a környéken béke volt. Ez tünde léptékben számolva több ezer! évet jelent. A nagy fa árnyékában kereskedtek a környékbeliekkel, vásárokat, ünnepségeket, mulatságokat rendeztek, s a gigászi erőd kapui mindig nyitva voltak. Azonban mióta megjött ez a nép, azóta minden megváltozott. Letapostak mindent a környéken, kivágták a fákat, bokrokat, felégettek mindent. A zöldellő rétek helyett harci járművekkel felszántott mezők terülnek el a domb túloldalán. De ez mind semmi a völgyben meghúzódó hatalmas gödörhöz képest. Így mondja: „onnan bukkantak elő a jövevények, kik megkeserítik földem népének életét, kik nyugtalanságot, viszályt hoztak az otthonomba.”A hegytetőről visszalátsz a völgybe ahonnan jöttetek, az erőd mögött elterülő völgy-vonulatra, ahol több ezer lény szorgoskodik egy olyan hegyekkel közrezárt részen, aminek egyetlen bejáratát maga az erőd védi, jelezvén a terület fontos szerepét.

Vendéglátód mesél arról miért olyan fontos nekik és több civilizációnak is az a völgy, hogy mit is kapnak onnan, mi a hosszú útról karavánnal ide érkező portéka, melyet meg kell még az életük árán is védeni. Elmondja, hogy életerőt nyernek ki egy importált növényből, ami eddig minden cselekedetüket segítette, egyfajta közös tudatot formál az emberekben, segít kialakítani egy közösséget, segített meghonosítani a füvet a homokban, a palotában lévő virágok belőle táplálkoznak, s minden élőlényre pozitív hatással van. Azonban most a növény utánpótlása megszűnt. A palota körül a fű elkezdett sárgulni, az emberek lelki békéje tovaillant, a palota körül a fal vakolata repedezni kezdett.

Mesél arról, hogy 12 hét telt ez azóta, hogy az első szállítmányra lecsaptak a domb túloldaláról érkező alantas lények, s megszereztek egy komplett szállítmányt, melyet a Te világodba vittek volna, hogy az életekben bekövetkező egyensúlyt és békét segítsen megtalálni, harmóniát alkosson az emberek szívében. Általában nem kísérjük túl nagy őrséggel a szekérkaravánt, hiszen eddig semmilyen atrocitás nem ért.

A szállítmány azonban nem érkezett meg ide hozzák, a palotába, s mióta kiszivárgott, hogy a készletek fogyóban vannak, kezd eluralkodni a pánik. Kisebb nagyobb csetepatékra volt már precedens a rendfenntartók és a palota körül lakó emberek között.

Az első ütközetet elveszítettük, hiszen felkészületlenek voltunk, nem sejtettük, hogy a nyomorult lények mögött komoly támogatók vannak, kik a területünk megszerzésére törekednek, hogy ők birtokolhassák az Anima termésünk jelentős részét.
Az egykor zöldellő domb mögött lepték meg a karavánunkat, ahová már a nagy fáról sem látunk el. A kísérők vissza tudtak menekülni ide az erődbe, de a domb túlfele’ a gnómoké lett.
Azóta többször megpróbáltak áttörni itt a dombon s megszerezni a termésünket.

De ezt nem engedhetjük!! Ha kiszivárog, hogy a készletek fogyóban vannak, és még azt sem tudjuk, hogy ki, vagy mi miatt nem kapunk újabb adagot, és nem tudjuk mikor lesz ismét a birtokunkban eme nemes növényből, itt a palotában ki fog törni a pánik.

De nem csak itt. A hegygerinc túlsó felén is vannak ültetvények, amik jelentős részét már megszerezték, s hasztalan tettünk kísérletet a visszaszerzésükre.
Az erődöt megvédjük, ha úgy alakul, de a hegygerinc túlsó felét nem tudjuk ismét az uralmunk alá hajtani. Egyedül nem megy. Így segítséget kértem Pyarrontól, aki körülnézett, hogyan tudna segíteni. Ugyanis nem mindegy kit/kiket küldünk a feladatra. Az ellenséggel csak egyféle képen lehet felvenni a küzdelmet.

Pyarron azonban először vonakodott segíteni, de oly meggyőzően érveltünk a palotából küldött ajándékokkal, s politikai követeinkkel, hogy végül is kötélnek állt. Azt mondta sereget nem küld,
és nekünk sem tanácsolja, hogy ama messzi vidékre sereget küldjünk, hiszen nem áll jogunkban ítélkezni egy másik földrész, más népének kultúrája felett. A hadviselés komoly dolog, főleg ily távoli vidéken, messze az anyaföldtől. Ez másfajta hadviselést igényelne, ami távol áll tőlünk.
Azonban a problémára megoldás kell, mégpedig halk és diplomatikus.

Be kell jutnunk az ellenfél seregei mögé, egyenesen a táborukba, meg kell tudnunk, mit terveznek, mik a gyenge pontjaik. Mivel a közelharcban alul maradnának csenevész termetük miatt, kalandozó csapatokat és zsoldosokat béreltek fel és így azt kell mondjam, ez lesz a vesztük. Be fogunk juttatni Téged és még pár kalandozót, hogy a szükséges információkat megkapjuk. Jelenleg azt mérlegelik, hogyan tudnák bevenni a völgy kapuját: az erődöt!
Tudnod kell, a Tünde erőd még soha nem esett el, és ennek így is kell maradnia, Barátom!
Az erődben mindig menedéket találtok majd, de Rád a dombon túl van szükségünk.

Oda kell menned és a tudtuk nélkül ki kell derítened mit akarnak. Miért szállták meg a völgyet?
Mi az, ami továbbállásra bírná őket. Hogyan lehet-e barbár nép felett olyan győzelmet aratni, mely nem kerül oly nagy áldozatokba, melyet egy esetleges ostrom hozhat. Azt illő volna elkerülni. Itt persze nem csak diplomáciai felhangokról van szó, de első körben legyen ez a meghatározó. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha a tündék győznek, de nem marad épkézláb munkás aki learatná az Anima termést, nem sokat léptünk előre az ügyben. Nem küldhetek oda akárkit, csak akit ők is elfogadnak, beengednek az országukba, . . . a különös világukba.
Minden egyes korábbi küldöttemmel személyesen a klánjuk egyik vezetője beszélgetett el.
Ő felelős a elmék védelméért azon a távoli vidéken. Látszólag egyszerű kérdéseket tesz fel, a tájról mesél, miközben a küldött kezét fogva feltérképezi a legapróbb gondolatát is a beszélgetőpartnernek. Nem maradnak előtte titkok. Na meg valami csillagállásnak is stimmelni kell a befogadásra jelölt személy születésekor, hogy alkalmas legyen a teste a beavatkozásra, amit végeznek rajta.

A beavatkozás napjául a holnapi napot választottuk, mikor is Neked már kint kell teljesítened a rád bízott feladatokat a dombon túli vidéken. Sürget az idő, közeledik az együttállás.
Ma éjszaka lesznek együtt a segítő erők. Közben egyre erősebben szorítja a kezed.
Ha ma éjszaka sikerül, holnaptól már elég ütős fegyver lesz a kezünkben – mondja mosolyogva, mélyen a szemedbe nézve.

Olyan közel áll, hogy érzed a nemrég elfogyasztott 12 fogásból álló ebéd minden részletét.
Mind a 180 kilójával oly’ buzgón mesél Neked egy nagyszerű mágiáról, mellyel egyesíteni lehet a különböző népek, különböző fajainak különböző erejét, hogy teljesen megfeledkezik magáról.

Mivel a Tündék segítsége nélkül nem tudnátok bejutni a táborba, a Tündék pedig a Ti segítségetek nélkül nem, így közös erőre van szükség a gonosz legyőzéséhez.

Mágia segítségét fogják igénybe venni a tündék, hogy képesek legyenek létrehozni egy közös-tudatot ember és tünde között. Erre több szempontból is szükség van. Először is a levegő, amit belélegzel, az Anima termésétől annyira erős, hogy hallucinációkat okoz a tudatban.
Ezt csak úgy tudják kivédeni, ha egyesítik a tudatodat egy tünde tudatával.

Mi Tündék gyengébbek vagyunk az embereknél fizikumunkat tekintve, így a ti testetekben
fogunk veletek tartani a domb túloldalára, hol a gnómok tábora van.
Nem kell megijedned a mondandómtól, semmiféle veszélyt nem jelent a tudatok összenyitása Rád, vagy a Tündére nézve. Elmondom miért. Van a nagy fa tövében egy lélek. Egy oly ősi entitás, kinek segítségével mindezt véghez tudjuk vinni. A Tünde ’társlény’ összekapcsolódik itt a fa tövében ezzel a lélekkel a fa gyökerein keresztül, s míg teste itt szunnyad a fa biztonságot adó árnyékában, tudatának egy része átköltözik beléd, hogy veled tarthasson a próbatételekkel teli küldetésen, s amitől tud, megóvjon.

A nagy tünde vezetők képesek ezt elvégezni ynevi halandón is, s most, hogy bajban a haza, meg is fogják tenni. A történelem során egyszer esett ez meg, akkor hasonló okokból, mint most.
A több ezer éves feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a megosztott tudat komoly, hatalmas és lényegi változásokat hozott a befogadó elmén. A szerencsés kiválasztottak új hatalomra tettek szert, melyet kevés lény birtokol.. . azonban nem csak a tudatuk összekapcsolódásának idejére.
Akik visszatértek elmesélték, s mi több bemutatták hatalmukat az itt maradt embereknek.
Volt köztük harcos, ki visszatérte után mágikus hatalomra tett szert és parancsolni tudott a manahálónak. Volt mágiatudor, ki a beköltözött harcos tudásából hozott haza egy darabot.

További előnye a közös tudatnak amellett, hogy az életben maradáshoz kell, hogy egy úgynevezett meridián hálót tudtok majd kialakítani. Ez a háló a mentális síkon létezik,
és segítségével informálódhattok arról, hogy a csapat másik tagjával mi történik.
A háló mind az öt érzékszerv által észlelt ’adatot’ képes továbbítani a fogadó személynek.
Ezt a közös tudatot meg kell szokni, így mindannyiótok megérkezése után tartunk egy tesztet.

Fontos még tudnod, hogy a tündéken kívül él még egy faj ezen a távoli vidéken. Ők a Maládok.
A faj 4 népcsoportból áll, akik egyenként a négy őselem hatalmával rendelkeznek. Tűz, víz, levegő, föld. A Maládok népének vezetői korlátlanul használják az adott őselemet egy gyűrű segítségével. Ha a gyűrű elveszik, elvész a hatalmuk is. A népcsoporton belül egyes csoportok csak az egyes őselemeket tudják használni, de van köztük egy nemes lény, a THARADON, aki mind a négy őselemnek tud parancsolni. A THARADON nem árthat senkinek, ő képviseli az erőt, ő teremti meg az egyensúlyt és ő vigyázza népének hatalmát. Emberöltőnként más-más testbe születik újjá az egyes őselemi népcsoportok közt vándorolva, így születésekor még nem tudják, kiben lakozik az erő. Növekedése során figyelnek fel egy-egy őselem szülöttére, hogy a másik népcsoportból származókhoz hasonlóan tud bánni a másik őselem hatalmával is. Ekkor kiáltják ki, hogy a hatalom egyensúlya ismét beállt.

Létezik még egy erő itt a síkon. Egy erő mely a nyers hatalmat hivatott képviselni.
Minden esetben egy mester és egy tanítvány létezik, kik tudnak bánni az erővel.
Soha nem lehet tudni mikor, kivel lépnek szövetségre. Általában távolról figyelik a történéseket és szeretnénk, ha ez így is maradna.

Összefoglalva Barátom a hallottakat, feladatod a következő lesz:

- beépülni a gnómok táborába, ’AVATAR’-ként megosztva tudatod egy tündével,
s a tudatával ékező tudást, hatalmat egyidejűleg a tiéddel használni
- kideríteni, mi a gnómok gyenge pontja, hogyan lehet elűzni őket a vidékről,
- kik a segítőik, akik mágiával támogatják ezeket az alantas lényeket
- kivédeni azt, hogy a ’nyers erő’ képviselői beavatkozzanak a folyamatba
- ha mégis beavatkoznának, egy módon lehet megfékezni őket:

meg kell szerezni a Marmaládok 4 vezérétől a 4 gyűrűt, melyekkel a 4 őselemnek tudnak korlátlanul parancsolni és a THARADON oldalán harcolva megfékezni az erő képviselőinek hatalmát. De reméljük, erre nem kerül sor. . .

A feladat tehát nem kevés, és nem is mondható csekélynek, hiszen népek sorsát formáljátok a sikeretekkel vagy elbukásotokkal.

Ó, most látom csak, megérkeztek a többiek.
Jöjj hát Barátom, kezdjük el az egyéválás tradicionális folyamatát.
Feküdj ide le a nagy fa tövébe. . .

Cs-Mike