Valamikor egy Bíborhold nevű újságban olvastam egy képregényt. Nagyon tetszett. Később emlékezetbõl írtam belõle novellát. Íme az eredmény. Azt hiszem plágium lenne azt állítanom, hogy az én történetem, de mindenképp nagyon jó sztori.

* * *

Forró nyári éjszaka a nagyvárosban. A haza sietô nô lenge öltözete – egy almazöld haspoló és egy kopott minifarmer – igencsak kihívó. Egy távoli lámpa fénye furcsa ezüst csíkot világít meg a barna hajzuhatagban.Védtelen, csábító áldozat az éjszaka ragadozóinak, akik már fenik rá a fogaikat. Két huligán követi egy ideje. Egyikük, egy nagydarab, borotvált fejû fickó, egy méteres láncot lóbál maga mellett. Atlétája valaha fehér lehetett, mára kosz és izzadtság foltok tarkítják. Régi motoros lehet, mert nehéz vasalt bakancsait igen csöndesen rakosgatja. A másik, egy alacsonyabb, fekete hajú ember, talpig farmerban, a zsebében lévô rugós kést szorongatja.
A nô befordul egy hosszú, sötét sikátorba, ahová nem tudnak behatolni a lámpák fénysugarai. A sikátorban alvó, részeg koldus horkolása olyan, mintha fát fûrészelnének. A huligánok érzik, hogy eljött az ô idejük. Megszaporázzák lépteiket, és fél perc múlva a nagydarab a nô vállára teszi lapát tenyerét. A kicsi a nô elé ugrik:
- Hello, bébi! Hová ilyen sietôsen?
Különös. A nô rémült arcot vág, de a szemében kaján öröm villan. A fickó nem veszi észre.
- Nem akarsz játszani egy kicsit? – kérdezi és röhögve elôhúzza a kését. Hátul a melák bamba vigyorral csörgeti a láncát.
- Gyerünk szívi, vetkôzz!
A nô arcáról hirtelen lefoszlik a rémület maszkja, hogy gonosz, kárörvendô mosolynak adja át helyét. Orra, és egész pofacsontja megnyúlik, és sötét, erôs szôrzetet növeszt. A nô közel fél méterrel magasabb lesz, és egész teste különös átalakuláson megy át. Fülei kihegyesednek, és a feje tetejére vándorolnak. Szemeibôl eltûnik az írisz és egybefüggô vörös izzássá változik. Karjai és kezei hosszabbak, szôrösebbek, és erôsebbek lesznek. Körmei erôs karmokká alakulnak. Cipôje leszakad a lábáról, ahogy az széles manccsá alakul. Mindez két pillanat alatt történik. Máris egy két és fél méteres, kétlábon álló farkas áll a huligánok elôtt, akik moccanni sem tudnak. Gonosz, kárörvendô vigyoruk döbbenetté változik, majd rémületbe csap át. A farkas mély, hörgô hangon megszólal:
- Bajban vagy, hóbagoly!
A kisebbik fickó magához tér, felüvölt. Megpördül és elrohan – na. A farkas olyan sebességgel ugrik utána, amilyet nem lehetne feltételezni egy ekkora testrôl. Meglendíti a mancsát. A fekete hajú feje nagy erôvel csattan a sikátor falának. A test még tesz néhány lépést mielôtt össze esik. A tépett szélû sebbôl, ahol a nyaka volt, sugárban spriccel a vér. A farkas diadalmasan felvonít, és a kopasz felé fordul. Az felocsúdik, elhajítja a láncot, és megindul visszafelé. A farkas úgy vetôdik utána, hogy bármelyik rögbi bajnoknak becsületére válna. De nem lábkulcsolást alkalmaz, hanem az agyarait mélyeszti a melák lábába, átharapva a térdinakat. A fickó össze esik, és folyamatosan üvölt. A farkas megfordítja és a karjaira tenyerel. Valahogy vigyorgásra hasonlít ahogy kivicsorítja a fogait. Ismét megszólal azon a mély, hörgô hangon:
- Igazán finomnak látszol!
Azzal ráhajol és átharapja a torkát. Miután elcsitult a rángatózás, kényelmesen a hulla mellé telepszik, felhasítja a kopasz hasát, és nekiáll lakmározni a belsô részekbôl.Tíz perc múlva a farkas feláll, és ismét nôvé változik. Megtörli a száját, és tovább indul. A hortyogó koldus a másik oldalára fordul, és alszik tovább.
A nagyváros ismét csendes. Elhagyott újságpapírt zörget a szél, távolban sziréna visít. A ragadozók hamarosan nyugovóra térnek. De ki tudhatja biztosan, hogy ki a ragadozó és ki az áldozat?

Posthy